Először a VASAS MŰVEK: EXIsT című produkciója nyűgözte le a nézőket.
Vasas Erika koreográfiája sokrétűen vonultatta fel a nőiséget, két táncosnőre szabva a női individum nagy kérdéseit. Kettejükön megjelenítve a nőiség ezer arcát, legyen szó pozitív vagy negatív oldalról, küzdelemről, vagy könnyedségről; valamennyit sajátjának mondhat a női nem, ezt kellett egy előadásba sűrítve színpadra vinniük az alkotóknak.
 | |
|
Esterházy Fanni és Vasas Erika szinkronban kezdik a produkciót, az R’n’B és a Hip Hop stílusjegyeivel, és az ahhoz illő fényes gumi-hatású öltözékkel, összhang van közöttük. Majd hirtelen stílusváltással finomabb hangzásra térnek, átfolynak a tangó világába, és az ehhez megfelelő magassarkú és zakó is felkerül a táncosokra. Tangózás közben folyamatosan cserélődnek a szerepek, hogy ki vezet, kit.
 | |
|
Majd elérkezik Esterházy Fanni szólójának az ideje, és funkciót kap az eddig háttérben álló tükör. Ledobja a magassarkút, a zakót és lazán, dobszólóra kezd táncolni a tükörnek. A magassarkú és a zakó jelentős többlet tartalommal is bír, hiszen különösen ki van emelve, a cipők levévetele, vagy éppen, hogy csak az egyik lábon marad fenn, vagy már egyik lábon sincs, de azért megszokásból még úgy lépdel, mintha még mindig hordaná.
 | |
|
A tükörnek ettől a ponttól állandó szerepe van a produkcióban, sokszor kerül elő a tükör forgatása, ami a világítás következtében vakítani is tud, valamint villódzó fényeffektussal jár. Sőt a tükör úgy van megszerkesztve, hogy szekrényként, vagy telefonfülkeként is funkcionálhat.
 | |
|
Van amikor a két előadó harcol egymással és van amikor teljes harmóniában táncolnak, szinkronúszók hatását keltve. Emiatt felmerül a kérdés, hogy most ők egy valaki két személyisége, vagy két különböző személy. Ugyanakkor az biztos, hogy valamennyi megjelenített jellemvonást magukénak tudhatnak a nők valamilyen viszonylatban.
 | |
|
Vasas Erika szólójának félelmetes, horrorfilmet idéző hatása van; ahogy mozog, mintha különváltak volna a testrészei a teste többi részétől; ekkor beszédes kép tárul elénk, mert fehér pirulákon, kényszerzubbony szerű jelmezben vonaglik, nyakatekert mozdulataival. A zene is rásegít a hatásra, egyre torzul a virtuóz zongora, míg nem egy elpusztult zenedoboz hangjára nem hasonlít.
 | |
|
Ezt követve megint egy éles váltás következik. A két táncosnő bulizásba kezd színes, csillogó ruhájukban. Felcsendül a Hungária Micsoda buli zenéje, és elkezdődik a party, ám miután bevettek valamit, Szikora Robi átcsap elektronikus diszkózenébe. A tükör viszont újra forogni kezd, és Bangó Margit hangja csendül fel, “Hogyha bűn is, én ezt az álmot várom”. Majd újra közös gyakorlatokat végeznek harmóniában, hasonlóan az elejéhez, csak itt már színesek a ruháik.
 | |
|
Díszlet csak a többfunkciós tükör, de az bőséges tartalommal, és változatos mondanivalóval bír. Az előadás építkezik a fényre is az egész koreográfia során. Sokféle jelmez került az előadásba, Pintér Áron tervezésében, kifejezően mindig az adott stílus, az adott hangvétel beszédes képi rásegítése.
Halász Gábor, aki maga is táncos múlttal rendelkezik, sokféle zenét gyúrt össze. Természetesen a sok táncstílus ezt meg is követeli, harmóniában állnak a látvánnyal végig az előadás során.
Több táncstílus vegyítése, több zenei stílus összekapcsolása, kifejezően, csak úgy mint a nő is sokoldalú, ezerarcú mint a tükör ha forgatják, mindig mást mutat.
Előadók: Esterházy Fanni, Vasas Erika
Alkotó: VASAS MŰVEK
Zene: Halász Gábor
Jelmez: Pintér Áron
Dramaturgia, szcenográfia: Molnár Péter
Koreográfus: Vasas Erika
 | |
|
Nemes Roland most sem hagyta reakció nélkül az alkotókat és a közönséget, a szünetben érdekes kulisszatitkok fültanúi lehettünk.
A Kaleidoszkóp négy alkotója: Tókos Attila, Kiss-Balbinat Ádám, Szabó Marcell és ifj. Zsuráfszky Zoltán egy projekt társulat.
Együttesük az Idéző 1.84 egy kísérleti laboratóriumnak is tekinthető, melyben vegyítik Tókos Attila és Ifj. Zsuráfszky Zoltán által képviselt műfajt.
A bszélgetés közben megérkezett az első produkció koreográfusa és egyben táncosa is, Vasas Erika, aki elmondta, hogy célja elsősorban a 21. sz.-i nők dinamikájának megjelenítése volt. Illetve, hogy belső elhatározásából született az ötlet a darabra, hiszen foglalkoztatta a gondolat, hogy egy nőnek milyen sok arca tud lenni. Az alkotó külön kiemelte, hogy vannak az előadásban olyan részek hagyva, ahol a zene és a fény az aktuális este folyamán alakítható, annak dinamikájához igazítva.
Azt is megtudhattuk tőle, hogy milyen plusz feladatokat tartogat, amikor egyszerre koreográfusa és előadója is a készülő darabnak.
 | |
|
Majd a Kaleidoszkóp produkció született meg a nézők előtt
Azért fontos, hogy született, mert a fesztivál során ez az első produkció, ahol élő zene színesíti az élményt, így sokkal inkább akkor, abban a pillanatban jön létre teljes egészében az előadás hatása, más produkciókhoz képest. Ez a faktor üdítő frissességet ad az előadás nyújtotta élménynek, és egyben színfoltot a fesztivál programjának is.
 | |
|
Kezdéskor, először csak zongoraszólót hallunk, és látjuk is a hangszert, hiszen kint áll a színpadon önmagában egy hatalmas versenyzongora, de művész nélkül. Majd megérkezik a négy fellépő egy-egy zongora székkel. Humorizálásba kezdenek a taps kiprovokálásával, megnevettetve a nézők seregét.
A hosszas viccelődő meghajlásokat még mindig a bevezető követte, saját testük szolgált a ritmus alapjának, minden formában dobolnak a lábukon, majd a lábukkal.
 | |
|
Majd megkezdődik a tényleges érdemi cselekmény, két műfaj fúziója, ellentétek és összemosódások harmóniájának váltakozása. A zongora és a hegedű váltják egymást csak úgy, mint a néptánc és a modern, kortárs tánc. Folyamatában kialakul egyfajta rivalizálás a két táncos Tókos Attila, aki a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája és Ifj. Zsuráfszky Zoltán a Magyar Állami Népi együttes szólistája között, a kortárs, modern és a néptánc, táncos mivoltának vonalát képviselve egyik illetve másik oldalról. Noha vannak közös találkozási pontok is, a két műfajból vegyített táncos elemekkel valamint a zongora és a hegedű virtuóz duójával, a neofolklorizmus irányába mutatva. Valami feszültség mindig visszapattan a két képviselő közé.
 | |
|
A zongora esetében, visszatérően van egy momentum, ami vészjóslóan szólal meg, a hegedű szólókat követve, és itt mindig kapunk egy visszatérő képet fényileg is, hasonló érzéseket ébresztve.
A zongoránál Szabó Marcell gondoskodik a dallamokról, míg a hegedűt Kiss-Balbinat Ádám szólaltatja meg fülbemászóan. A rivalizálás, és az együtt táncolás a teljes előadás alatt jelen van, és váltják egymást, vagy éppen kiegészítik dramaturgiailag egymást.
 | |
|
Az előadás Bartók zenei nagyságát, és sokszínűségét hivatott kidomborítani. Akár népdalban például az általa gyűjtött Hej Dunáról fúj a szél, vagy az általa szerzett zongoraművekkel.
Természetesen a hegedű esetében a néptáncos mulatozás, a verbunkos elengedhetetlen, nem maradhatott ki.
 | |
|
Az előadás fényei nagyon részletgazdagon konstruáltak, kifejezésre és szép, látványos képek kialakítására Patai Roland végzett remek munkát. Igaz, hogy alapvetően már a nagy fekete versenyzongora is be tudta tölteni a színpadot.
A négy alkotó folyamatosan és teljes jelenléttel van a színpadon. Ha épp nem cselekvői az adott jelenetnek, akkor háttérszereplőként jelen vannak és egy pillanatig nem esnek ki a szerepükből.
Társulat tagjai: Tókos Attila, Kiss-Balbinat Ádám, Szabó Marcell és ifj. Zsuráfszky Zoltán.
Zene: Bartók Béla, Kiss-Balbinat Ádám és Szabó Marcell
Fénytervező/Technikus: Patai Roland
Tánc/Koreográfia: Tókos Attila és Ifj. Zsuráfszky Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése