Operavizsga

A FreeSzfe zenés rendezői

Komoly próbatétel elé néz az, aki zenés rendező szakot szeretne végezni. Először is ott van a közismert, hatalmas túljelentkezés. Többfordulós felvételi, mire az ember több száz emberből lesz egy, a néhány fős kiválasztottakból, akik elkezdhetik a képzést.

Utána maga a szak is jóval komplexebb tudást igényel, hiszen a rendezői mesterség mellett, komoly zenei tudást is el kell sajátítania a hallgatónak, hiszen az értelmezéshez, minden hangjegyét értenie kell annak a műnek, amit a kezébe vesz.

Ha ez nem lenne elég Ascher Tamás és Forgács Péter osztályának egy nem várt próbatétellel is szembe kellett néznie mindezeken felül.
Elvették tőlük az iskolájukat, az oktatásukat, és megfosztották őket annak lehetőségétől is, hogy folytassák tanulmányaikat, és diplomát szerezzenek úgy, ahogy azt hosszú évtizedeken át elődjeik is tették.
Nem volt más lehetőségük, saját jövőjük érdekében kezükbe kellett venni az irányítást, és a FreeSzfe Egyesület keretében folytatni az alkotómunkát, egy olyan pályán, ami az ellenkező irányba lejt.

Tegnap este hat jövőbeli zenés rendező mutatta meg, hogy milyen fából faragták őket. Minden nehézségen túl itt voltak a Szegedi Nemzeti Színházban és rendezhettek. Végre azzal foglalkozhattak, amiért annyit küzdöttek, és annyi próbatételt kiálltak. Hatalmas dolog szakmailag, és emberileg is, hogy itt Szegeden végre hagyták őket, és teret, lehetőséget adtak nekik, hogy egy teljes színházi műszakkal együtt dolgozhassanak.

Ha igaz az, hogy a legjobb rendezők az életből merítenek, és a tapasztalásaik viszik őket előre szakmailag, akkor Bezerédi Bendegúz, Csehi Rebeka, Csík Barnabás, Gálhidy Sára, Nyári Ádám, és Sahin-Tóth Sára előtt fényes jövő áll.

Valami egészen biztos megamaradt a régi SZFE szellemiségéből: az osztályfőnök nem engedi el az oszálya kezét. Ascher Tamás folyamatosan figyeli az osztályát, egyenegeti útjaikat, már ez is egy mérőfoka az elkészült produkciónak.

Az este folyamán 15 részlet csendült fel, 11 különböző operából. A jeleneteket más-más hallgató vitte színre, a Szegedi Nemzeti Színház kórusának és magánénekeseinek közreműködésével.

A műsorban túlnyomórészt Mozart művei szerepeltek, helyet kapott például a Varázsfuvola, vagy a Figaro házassága, de felcsendült többek között Puccini, Turandot című operája is.

Az Operavizsga számos érdekességet rejt magában. Például, hogyan kapcsolható össze több különböző opera, más-más jelenete, különböző rendezőktől. Most elsősorban a látvány volt ennek segítségére. Ugyanis visszatérő díszletelemek változó funkicókban oldották meg a színek összefűzését.  

A magyarul elhangzó dalok Hermann Szabolcs vezényletével, és Zalánki Rita valamint Dinyés Dániel zongorakíséretével, önmagukban is megállták helyüket, gálaest szerűen.

Az ifjú rendezőtanoncok már most sok olyan praktikát tudhatnak magukénak, ami jól tud működni a nagyszínpadon. Például Sahin-Tóth Sára már remekül érzi, hogyan töltse meg a teret, míg Nyári Ádám egyik fő eszköze a játékosság. Gálhidy Sára szintén a finoman elejtett komikus ábrázolás követe, Csík Barnabás pedig az új ötleteké. Végül Csehi Rebeka, akitől Donizetti: Lammermoori Lucia című operáját, és Bezerédi Bendegúz, akitől pedig Mozart Varázsfuvoláját akár már most egy teljes előadás keretében is szívesen megnézném. 

Remélhetőleg ez az esemény hagyományteremtő lesz, és nem csak Szegeden, hanem más játszóhelyek is példát vesznek erről a nélkülözhetetlen kezdeményezésről, teret adva a tehetségek kibontakoztatására.